Nem is tudom, hol kezdjem. Jó, igazából azt hiszem, ennek a bejegyzésnek a kilencven százalékát úgyis Gis fogja kitenni, szóval teljesen mindegy… Na jó, kezdem az elején. Vagyis ez igazából a VÉGE felirat, de, de, de mindegy. Tehát összejöttünk. Igen! Komolyan! És annyira béna voltam, hogy olyan még egy nincs! Most komolyan, miért ő az egyetlen lány, akivel nem tudok flörtölni, ó, isten, miért versz?!
Oké, abbahagytam. Meg végül is leesett neki, mit akartam, és nem zavarta, hogy szerencsétlenkedem, szóval annyira talán nem volt gáz… Jó, gáz volt. De mindegy, most tényleg nem akarom ezt írogatni a naplómba még fél órán keresztül, szóval ezt itt és most befejeztem. Mééély levegő, Kamen, lélegezz. Istenem, annyira lehetetlen vagyok… Mindegy. Mindegy!
Szerintem felettébb röviden fogok fogalmazni, mert ha hosszabban belemegyek, abból vagy az lesz, hogy önmagamat szidom, amiért úgy bénáztam, vagy Gist imádom hosszas sorokon keresztül, szóval… Na. Tehát. Még tizeeeenvalahányadikán, azt hiszem tizenötödikén, vagy valamikor máskor, vagy mit tudom én… Várjunk csak! A múltkori bejegyzés éppen egy nappal volt előtte… Akkor tizenhatodikán, tehát tizenhatodikán elvitt Atlantába (!) egy Skillet koncertre. Nem tudom honnét szedte a jegyet, hogyan könyörgött el minket a házvezetőtől, de hatalmas volt. Aztán ma meg a tesója (mert kiderül, hogy Alex a tesója… bonyolult…) New Yorkba szállított minket. Most komolyan, miért, mondd, miért szereti ez a két lökött ennyire Amerikát? Csak mert én annyira nem rajongok érte. Vagyis nincs vele nagy bajom, de na. Anglia a favorit. Amcsiban csúnyán beszélnek (morcosfej). És a Skillet is ott volt. Meg együtt aludtam Gis-zel. Nem, nem kell kombinálni, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Csak egy ágyban. Nem csináltunk semmit. Igaz, olyant nem is tudtunk volna, amit eddig nem tettünk volna meg, de… Mindegy. Részletkérdés. És amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést egész konkrétan eldöntöttem, hogy NEM fogok kitérni a részletekre, mert abból úgyis mindig csak a baj van.
Ennyi. Többet nem vagyok hajlandó közölni. Most pedig pápá, kedves naplóm. Majd néhány hónap múlva ismét előveszlek. Vagy ha legközelebb túlárad bennem az elmebetegség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése