2011. 08. 28. Vasárnap

Ma mire keltem? Hát persze, hogy arra a lökött lányra. Képes volt, és BETÖRT A SZOBÁMBA!!! Bizony, képes volt rá. Elképesztő. Hihetetlen. Pofátlan. És lerántotta rólam a takarót. Kérdem én: mi van, ha egy szem alsóban alszom? Akkor mi van? Jó, oké, fürdőruhában látott már, de akkor is! Azért meg sem ugyan az. Meg akár meztelenül is aludhatnék. Na AKKOR mi lenne? Katasztrófa. Giselle Marceau a pofátlanság királynője. Konkrétan. És nem is hagyott visszaaludni, szóval szívás. Néhány kávé után azért felébredtem, és közölte velem, hogy meg kell mutatnia az emlékeit, merthogy ugye ezt beszéltük tegnap. Ja, igen. Tegnap eléggé sok mindent beszéltünk. Szóval már tudja, hogy miért is kerültem vissza Bulgáriába. Viszont! Amit ma láttam, az asszem kárpótolt azért, hogy kiadtam neki egy ilyen fontos infót. Ugyebár emlékekről volt szó, hogy megmutatja, mi volt Angliában, mikor összefutottunk Jesperékkel. Amúgy ők is királyak ám, kemény két embernek tudjuk a normális nevét… Mindegy. Szóval Gis. Meg az emlékek. Addig oké, hogy néztem minden, bár kissé megijedtem, mikor a fejemhez tartotta a pálcáját, de azért hamar túltettem magam a kezdeti sokkon. Ment, ment, mendegélt az emlék, és Giselle-nek már eleinte is volt pár fura megmozdulása, de aztán miután felvonszolt a lakásba, a dolog extrafurává vált. Igaz, még a Kamikáze dolog vicces volt, de annyira nem, mert éreztem, hogy nem poénból mondta. De odafent… Az egy dolog, hogy lemosta rólam a vért, azt már megbeszéltük, de utána bevitt az ágyba, meg betakart, meg minden, de igazából a fura az, hogy valahogy… gyengéd volt. ÉS! Mellettem aludt el a széken! Ez aztán végképp sokkolt. Itt szakította meg az emléket, és abból következtetve, hogy utána rögtön elmenekült, azt hiszem, nem akarta megmutatni az egészet. És adott egy rohadt nagy adag gondolkoznivalót. Akkorát, hogy fel sem tudom dolgozni. Szóval… Asszem, most lemegyek a faluba, és leiszom magam. Mondjuk a kocsmában. Aztán majd valahogy visszatántorgok a suliba tízre… Vagy átmegyek a teázó pincéjébe, és keresek egy csajt, akit szédíthetek. Mert őszintén szólva most komolyan nem akarok Gisen gondolkodni. Azt hiszem, mindkettőnknek csak ártanék. Neki is, meg magamnak is. Szóval most befejezem a gondolkodást, és inkább leiszom magam. Abban jobb vagyok…