2011. 08. 29. Hétfő

Ma sem volt valami eseménydús a napom. Azon tűnődöm, van-e értelme naplót vezetni. Oké, egye-fene, tűnődtem azon a lökötten. Meg megállapítottam, hogy Yan vélhetően vissza se jön az előnászútról. Biztos jól érzik egymást a csajjal. Mindegy, ez mondjuk engem annyira nem érdekel. Az már sokkal inkább, hogy most akkor amit láttam, az jelent valamit, vagy nem. De végül is, ma este arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Semmit. Csak kitört rajta az a csajos dolog, beijedt, vagy valami ilyesmi. Holnap asszem meg is keresem. Csak találjam a szobájában! De amúgy fura. Mert nem láttam ebédnél. De biztos gyakorolta, hogyan kotyvasszon ehetetlenebbül. Okééé, nem főz ám olyan rosszul, csak imádom ezzel piszkálni. Na, ezzel pedig szerintem pontot is teszek a dolog végére. Holnapi teendők:
- délig aludni
- megkeresni Gist
- lerángatni megint piálni
- ismét elgondolkozni rajta, hogy mégis minek írok naplót.

2011. 08. 28. Vasárnap

Ma mire keltem? Hát persze, hogy arra a lökött lányra. Képes volt, és BETÖRT A SZOBÁMBA!!! Bizony, képes volt rá. Elképesztő. Hihetetlen. Pofátlan. És lerántotta rólam a takarót. Kérdem én: mi van, ha egy szem alsóban alszom? Akkor mi van? Jó, oké, fürdőruhában látott már, de akkor is! Azért meg sem ugyan az. Meg akár meztelenül is aludhatnék. Na AKKOR mi lenne? Katasztrófa. Giselle Marceau a pofátlanság királynője. Konkrétan. És nem is hagyott visszaaludni, szóval szívás. Néhány kávé után azért felébredtem, és közölte velem, hogy meg kell mutatnia az emlékeit, merthogy ugye ezt beszéltük tegnap. Ja, igen. Tegnap eléggé sok mindent beszéltünk. Szóval már tudja, hogy miért is kerültem vissza Bulgáriába. Viszont! Amit ma láttam, az asszem kárpótolt azért, hogy kiadtam neki egy ilyen fontos infót. Ugyebár emlékekről volt szó, hogy megmutatja, mi volt Angliában, mikor összefutottunk Jesperékkel. Amúgy ők is királyak ám, kemény két embernek tudjuk a normális nevét… Mindegy. Szóval Gis. Meg az emlékek. Addig oké, hogy néztem minden, bár kissé megijedtem, mikor a fejemhez tartotta a pálcáját, de azért hamar túltettem magam a kezdeti sokkon. Ment, ment, mendegélt az emlék, és Giselle-nek már eleinte is volt pár fura megmozdulása, de aztán miután felvonszolt a lakásba, a dolog extrafurává vált. Igaz, még a Kamikáze dolog vicces volt, de annyira nem, mert éreztem, hogy nem poénból mondta. De odafent… Az egy dolog, hogy lemosta rólam a vért, azt már megbeszéltük, de utána bevitt az ágyba, meg betakart, meg minden, de igazából a fura az, hogy valahogy… gyengéd volt. ÉS! Mellettem aludt el a széken! Ez aztán végképp sokkolt. Itt szakította meg az emléket, és abból következtetve, hogy utána rögtön elmenekült, azt hiszem, nem akarta megmutatni az egészet. És adott egy rohadt nagy adag gondolkoznivalót. Akkorát, hogy fel sem tudom dolgozni. Szóval… Asszem, most lemegyek a faluba, és leiszom magam. Mondjuk a kocsmában. Aztán majd valahogy visszatántorgok a suliba tízre… Vagy átmegyek a teázó pincéjébe, és keresek egy csajt, akit szédíthetek. Mert őszintén szólva most komolyan nem akarok Gisen gondolkodni. Azt hiszem, mindkettőnknek csak ártanék. Neki is, meg magamnak is. Szóval most befejezem a gondolkodást, és inkább leiszom magam. Abban jobb vagyok…

2011. 08. 27. Szombat

Na, most, hogy nagyjából rendbe szedtem magam, ismét leülök, hogy naplót írjak. Egyébként ezt az ötletet Giselle-től szedtem. De persze neki nem kell megtudnia. Sőt, kimondottan semmi köze hozzá. Nem is fogom elmondani neki. Főleg, mert én nem tudok olyan nyelven, amit ő nem ért… Szívás. Szóval, térjünk vissza a mai napra. Háromkor vidáman pattantam ki az ágyból, de persze csak az után, hogy kómásan elvonszoltam magam a zuhanyig, beálltam a hidegvíz alá, és utána visszadőltem. Na, pár perccel később tényleg felpattantam. Előkerestem pár iratot, meg ilyesmit, gondoltam kicsit átfutom, mi a helyzet a cégben, mert Grozdan bácsi egyre több irányítást enged a kezünkbe. De persze ennek a lényegibb részével Yan foglalkozik. A cégvezetés engem eléggé hidegen hagy. Őszintén szólva fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni, ha kijártam a sulit… Ennek a sulinak ez az előnye. Van még időm gondolkodni, a Roxfortban meg idén végeztem volna. Szóval király. Na, de a mai nap. A papírok között találtam egy olyan lapocskát is, amire fel voltak firkálva a szakkörök időpontjai, és leesett, hogy ma is lesz egy. „A tűz óceánja, avagy a győzelem ára” Nem tűnt olyan ígéretes címnek, tekintve, hogy amiben bárminemű tűzről vagy ilyesmiről szó van, az számomra már veszéllyel kecsegtet. Persze aztán kiderült, hogy elemi mágiáról szó sincs, viszont benéztük, mehettünk a sivatagba lovagolni. Király volt, komolyan. Alig indultunk el, elkapott egy szélvihar, és majdnem ki is nyíródtunk. A lovaink tényleg. És Marceau-nak még volt energiája beszólni. Kiakaszt a csaj, tényleg. Jó, hazudok ám, bírom. És egész poénosnak találtam volna a beszólását, ha nem éppen akkor úsztam volna meg a kinyíródással fenyegető helyzetet. És utána még azt is kitalálta, hogy ÉN vonzom a bajt. Amikor csak azóta vagyok ilyen szerencsétlen, mióta a közelemben van. Hogy ez miért van, azon nem vagyok hajlandó gondolkozni. Pont. Ahogy arra sem akarok gondolni, hogy egész pontosan miért is szorult össze annyira a szívem, mikor a vihar után egy pillanatra nem láttam sehol. Viszont némi elégedettségérzetet még nekem is sikerült összeszednem: a lovak közül, amiket találtunk, az övé nem bírta a célig, szóval előbb értem be, mint ő. Király vagyok! Most lezuhanyoztam – háromszor egymás után, hogy minden homokot leszedjek magamról -, átfutottam pár aktát, és mindjárt megyek, hogy előkerítsem Gist. Le akarom vinni szórakozni egyet, a teázó-klubba. Na, persze nem a teázó részlegre… De tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy leigyam magam. Pedig jó lenne… Mindegy. Most nagyobb probléma, hogy mégis hogy a fenébe találom meg, ha egyszer azt sem tudom, melyik hálóban lakik…

2011. 08. 26. Péntek

Amikor fél egykor nagyokat pislogva kinyitottam a szememet, már rájöttem, hogy valami fura. Hogy ilyen sokáig alhattam. Igaz, az a hiperaktív belsis egyébként sem vert fel, ahogy ígérte, de akkor is. Mellette korábban keltem. Talán mert tudat alatta tudtam, hogy rám vár, hogy menjünk valahova, hogy mutogassam neki Londont, vagy ő mutogassa Amboázt – fogalmam sincs, hogy írják… -, vagy Párizst. Vagy lemenjünk fürdeni. Szóval minden bizonnyal tudat alatti beidegződés. Ééés, ami még csoda, hogy Yan is hagyott aludni. Fura. A reggeli teendők végeztével aztán rám jött, hogy ennék most egy kis palacsintát. Olyan Gis félét. De hogy nézne ki, ha a főztje szidása után eléje állnék, és közölném, hogy csináljon nekem valamit enni? Katasztrofális szégyen lenne. Szóval mindegy. Akkor éhen maradok, igaz, ez sosem szokott zavarni, ahogyan ma sem. Meg egyébként sem tudom, melyik a szobája, szóval ennyit erről. Viszont nagyobb gond, hogy közben Patric szobájának a nevét is elfelejtettem. Mindegy, ő tudja, hol vagyok, szóval majd biztos megkeres. Közben találtam egy levelet Yantól, amiben azt írja, hogy a jegyeséve nyaral a görög tengerparton. Hát jó. Yanmentes övezet. Meg gismentes. Hm... Ez kevésbé jó, bár rá nem jönnék, miért. De val'szeg az az oka, hogy megszoktam, hogy állandóan itt pörög valahol mellettem... De azért nem hiányzik. És pont. Egyébként eseménymentes nap… Délután volt.

Mi is ez az egész?

Íme! Ez itt egy napló. Méghozzá a legelmebetegebb állaté, akit valaha kitaláltam: Kamen Grozdan Branimiré, a szerepjátékos karakteremé. Hogy hol, az baloldalt megtekinthető, a főoldal meg a fórum is. Sokat nem akarok szövegelni. A hiperaktív kamugép, az ő akar lenni. Voltaképpen elég róla annyit tudni, hogy hiperaktív kamugép. Ja, és hogy vannak-e gondolatai, abban nem vagyok biztos, de az a cím, hogy A hiperaktív kamugép elmebetegségei nem hangzik valami szépen :'D Többet nem is szövegelek, beteszem az első néhány nap naplóbejegyzéseit. Ja igen. Ezzel Kam-kézírás szerű betűtípussal. Szóval az is érdekes lesz ^^"

Plusz infók [Folyamatosan bővül!!!]:
Yan Sergej Branimir - legtöbbször Yanként hivatkozik rá: unokaöccs, jelenleg mostohatestvér, az iskolában szobatárs, szaktárs.
Giselle Marceau - Gis, lökött francia, Angyalka/Angyalkám, Marceau, Giselle, a francia, és még sorolhatnám: francia lány, tetszik Kamennek, hét hónap után végre együtt is vannak. A legtöbb bejegyzésben említi.
Fyron Akadémia - általában csak Fyron: A varázslóiskola, ahol tanul.
Sylorina, Cameos, Erethon: a varázslóiskola-beli házak.
Qarin: az iskolától nem messze lévő, szabadon látogatható város.
Diem Carte - Carte: egy qarini szórakozóhely.
Trükkös Rabló: a qarini kocsma.