A mai nap… Nos, meglehetősen érdekes volt. És másképpen is fogalmazhatnék, de asszem azt inkább nem teszem meg. Mert… Na. Szóval, a mai napon elkaptam azt az angyalt és… Beszélgettünk. Többnyire. A maradék időben meg agyonvertük egymást. Igazság szerint van egy méteres monoklim… Meg jó pár lila foltom, de ő rosszabbul járt. És néha elgondolkozom rajta, hogy normális vagyok-e… Mindegy, Jess ott volt, szóval nem nyírtam ki azt a mocskot. És azt hiszem, ma van a napja, hogy a naplómat elrejtem, elzárom jó sok lakattal, és nem adom Giselle kezébe. És akkor azt is leírhatom, hogy Alexander annyira kiakasztott, hogy végül egy jókora vágással végezte, a vállától a szívéig, és ha Jessica nem állít le, akkor esküszöm, kinyírtam volna. Felhozta, hogy ÉN hoztam be a lidércet az iskolába, mintha fullra az én hibám lenne az egész, amikor az övé, és ha ő nincs, akkor Gis nem került volna ekkora veszélybe, mint azt ki is fejtettem neki. Szóval lényeg a lényeg, hogy majdnem kinyírtam, és ha így folytatja, akkor lehet, hogy a végén az lesz belőle. Bár tudom, hogy Giselle azt soha nem tudná megbocsátani nekem… Aztán megjelentek a haverjai is, szóval kaptam még egy pofont, de őszintén szólva rohadtul nem tudott meghatni… A lényeg, hogy eltakarodott jó messzire Angolhontól.
Azt hiszem, elmegyek a srácokkal, és alaposan berúgunk. Erre most szükségem van… Aztán majd Pat felvonszol a lakásomra, és kialszom magamból az egészet. Meg holnap megkérem Mike-ot, hogy valahogy tüntesse el a bunyó nyomait, mert nem akarom, hogy Gis bármit is megtudjon az egészről…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése