2012. március 4.

Esküszöm, kinyírom azt az idiótát. Képes volt és ELMONDTA Gisnek, hogy verekedtünk. Nagyon remélem, arról is be fog számolni neki, hogy majdnem kinyírtam… Ha ezzel az a célja, hogy a maga pártjára állítsa, nagyon remélem, minél hamarabb megdöglik, és nem lesz vele több gondom. Direkt az idegeimen játszik… Ha rajtam múlik, esküszöm, ezért kap még egyet… És tudod, mit imádok a legjobban? Hogy ebbe az egészbe egész biztosan Fredrikék is bele fognak kotnyeleskedni…

2012. március 3.

A mai nap… Nos, meglehetősen érdekes volt. És másképpen is fogalmazhatnék, de asszem azt inkább nem teszem meg. Mert… Na. Szóval, a mai napon elkaptam azt az angyalt és… Beszélgettünk. Többnyire. A maradék időben meg agyonvertük egymást. Igazság szerint van egy méteres monoklim… Meg jó pár lila foltom, de ő rosszabbul járt. És néha elgondolkozom rajta, hogy normális vagyok-e… Mindegy, Jess ott volt, szóval nem nyírtam ki azt a mocskot. És azt hiszem, ma van a napja, hogy a naplómat elrejtem, elzárom jó sok lakattal, és nem adom Giselle kezébe. És akkor azt is leírhatom, hogy Alexander annyira kiakasztott, hogy végül egy jókora vágással végezte, a vállától a szívéig, és ha Jessica nem állít le, akkor esküszöm, kinyírtam volna. Felhozta, hogy ÉN hoztam be a lidércet az iskolába, mintha fullra az én hibám lenne az egész, amikor az övé, és ha ő nincs, akkor Gis nem került volna ekkora veszélybe, mint azt ki is fejtettem neki. Szóval lényeg a lényeg, hogy majdnem kinyírtam, és ha így folytatja, akkor lehet, hogy a végén az lesz belőle. Bár tudom, hogy Giselle azt soha nem tudná megbocsátani nekem… Aztán megjelentek a haverjai is, szóval kaptam még egy pofont, de őszintén szólva rohadtul nem tudott meghatni… A lényeg, hogy eltakarodott jó messzire Angolhontól.
Azt hiszem, elmegyek a srácokkal, és alaposan berúgunk. Erre most szükségem van… Aztán majd Pat felvonszol a lakásomra, és kialszom magamból az egészet. Meg holnap megkérem Mike-ot, hogy valahogy tüntesse el a bunyó nyomait, mert nem akarom, hogy Gis bármit is megtudjon az egészről…

2012. február 28. és a rákövetkező napok

Na, most sok összefoglalnivalóm van. Szerintem ebből címszavas jegyzet lesz… Nincs energiám és kedvem részletesen megfogalmazni mindent.
- Giselle-t elrabolták, tenném hozzá Alexander hibájából.
- Felhívott, miközben vitték el, és… Nos, azt hiszem, férfias bevallani, hogy majdnem elbőgtem magam. Meg egyben szánalmas is, hogy ez így sikerült… Nem tudom leírni, hogy miket mondott, de lényeg a lényeg, hogy utána egyből rohantam a házvezemhez.
- A Lordnál megtudtam, hogy az egész Alexander hibája volt. Mondanom, vagyis írnom sem kell, hogy ott helyben ki bírtam volna nyírni, ha nem aggódtam volna annyira Gisért.
- A házvez nem akart elvinni minket magával, szóval győzködni kellett egy darabig, és én… Azt hiszem, némileg elvetettem a sulykot. Lényeg a lényeg: kaptam egy méretes pofont, de végül vele tarthattunk.
- Megtaláltuk Gist, és kinyírtam egy angyalt (némi segítséggel), meg egy lidércet (valami rejtélyes fénysugárral).
- Giselle-t elszállítottuk az Ever Streetre, Mike és a gyógyítója kezelésbe vették.
- Josh elhozott pár cuccot Alexandernek, így élvezhettem egy darabig lehengerlő társaságát. Egyébként bírom a srácot, így újra találkozva vele kezdek rájönni, hogy szinte hiányzott…
- Jessica kijelentette, hogy ő is eljön Fyronba, mert nem bírja tovább elviselni, hogy a banda félti az életét, merthogy ember… Örülök neki, annak viszont nem, hogy nem saját akaratából hagyja el Londont, hanem elmenekül onnét… Mindegy, nem tudok mit tenni vele.
- Gis visszaszökött (Daniel és Patric segítségével… No komment.) oda, ahová vitték, amikor elrabolták. Elég csúnyán össze is vesztünk, de sikerült kibékülni.
- Gis elment Amboise-ba, a családjához, aztán majd megy vissza Fyronba. Én meg még keddig vagy szerdáig maradok drága Angolhonban…
Azt hiszem, ennyi a lényeg. Most lusta vagyok köríteni… Meg amúgy is, Dan itt lóg a nyakamon, szóval kénytelen vagyok foglalkozni vele.