Kedves Kamen!
Hogy én hogy utálom a kedves jelzőt... Na, mindegy. Tristan segítségével írok neked, mert kissé berozsdásodtam angolból. Meg kell jegyeznem soha a büdös életbe nem írnék neked, de ez életbe vágóan fontos. Szóval... Nem tudom Edgar milyen gyors ezért írok konkrét dátumot. Szóval augusztus 31.-én egy hajmeresztő levelet kaptam a legjobb barátnőmtől. A levél rólad szólt. Totálisan meg van zavarodva, tiszta kattant, nem bír értelmesen gondolkozni. Valamit sikerült elérned nála... Olyan dolgot, amit eddig senkinek nem sikerült kiváltania belőle. Leírta, hogy képes voltál olyan érzéseket kiváltani, mint az aggodalom, a gondoskodás, a gyengédség, vagy akár zavarodottság. Nem tudom hogy csinálod, de kezdj vele valamit, mert a végén teljesen bekattanik. Figyelj rá, de tényleg. Figyelj minden apró jelre, mert könnyen lehet, hogy ezeken kívül még sikerült egy dolgot elérned... Könnyen lehetséges, hogy beléd szeretett. Komolyan figyelj rá, de tényleg. Szóóval, ha bármi van, de komolyan... Csak figyelj rá. Mesélt az emlékmegosztásról. Azért nem akarta azt megmutatni, mert az a sejtésem, hogy érzed valamit irántad, de neked nem szabad tudod... Szóval, ha bármit csinál, bármit tesz FIGYELJ MINDEN MOZDULATÁRA! És feleslegesen ne kérdezősködj. Arról az estéről nem nagyon akar beszélni. Azt hiszem ennyi. Csak figyelmeztetni akartalak.
Üdv, Brigitte
Ennyit erről. Igazából fogalmam sincs, hogyan álljak hozzá, úgy értem… Tetszik, komolyan – jó csaj, ráadásul tud reagálni a hülyeségeimre, nem sértődik be, meg semmi -, de nem vagyok szerelmes belé! Cseszekedni meg nem akarok vele. És nem kell bólogatni, hogy persze, persze, mert tényleg nem vagyok szerelmes. Mindegy. Egyelőre szerintem csak figyelek, és megpróbálok úgy viselkedni, mint eddig. De pénteken lerángatom Patricet a faluba, és leiszom magam. Igen, az lesz a legjobb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése