2011. 09. 02. Péntek

Újabb nap, újabb normál időben felkelés. Legalábbis bizonyos emberek szerint ez a normál. Szerintem nem. És ó, igen, ma már Yan keltett. Vízzel teli vödör segítségével, természetesen… Hogy még véletlenül se legyen kíméletes. Mindegy. Túléltem. Valahogy. Ahogy a nap többi részét is. Egyébként annyira nem volt vészes, szóval igazából semmi gond nem volt a többivel. Csak hullaálmos voltam. De amúgy ennyi, szóval túlélhető nap volt. Nagyrészt mászkáltam, meg unatkoztam, meg kilátóból nézelődtem, meg zenét hallgattam, meg önmagammal pingpongoztam… Meg ilyesmik. Szóval eseménymentes nap.

2011. 09. 01. Csütörtök

Ma igazán hajnalban keltem. Hiába, sulis napokon még én se alhatok estig… Még reggelizni is képes voltam levánszorogni. Vagyis ez nem éppen pontos megfogalmazás, mert hát még aludtam. De úgy emlékszem, ettem valamit. Hát, hét órás keléssel… Én olyankor még hulla vagyok. Használhatatlan. Létképtelen. Tehetetlen. De azért lassan működőképességűvé váltam. Szóval intézkedtem, aztán eltoltam a képem elemi harcművészetre. Rémes voltam. Tényleg. A tanárnak kellett kikaparnia valami barlang-féléből. Hát, elemi mágia. Abban meg ugye gyík vagyok. Ez van. Yan persze nem. Nem ér… Mindegy. Este pedig enyhén szólva is meglepő levelet kaptam. Azóta sem hevertem ki a sokkot. A legegyszerűbb, ha beragasztom ide megdöbbenésem tárgyát.

Kedves Kamen!

Hogy én hogy utálom a kedves jelzőt... Na, mindegy. Tristan segítségével írok neked, mert kissé berozsdásodtam angolból. Meg kell jegyeznem soha a büdös életbe nem írnék neked, de ez életbe vágóan fontos. Szóval... Nem tudom Edgar milyen gyors ezért írok konkrét dátumot. Szóval augusztus 31.-én egy hajmeresztő levelet kaptam a legjobb barátnőmtől. A levél rólad szólt. Totálisan meg van zavarodva, tiszta kattant, nem bír értelmesen gondolkozni. Valamit sikerült elérned nála... Olyan dolgot, amit eddig senkinek nem sikerült kiváltania belőle. Leírta, hogy képes voltál olyan érzéseket kiváltani, mint az aggodalom, a gondoskodás, a gyengédség, vagy akár zavarodottság. Nem tudom hogy csinálod, de kezdj vele valamit, mert a végén teljesen bekattanik. Figyelj rá, de tényleg. Figyelj minden apró jelre, mert könnyen lehet, hogy ezeken kívül még sikerült egy dolgot elérned... Könnyen lehetséges, hogy beléd szeretett. Komolyan figyelj rá, de tényleg. Szóóval, ha bármi van, de komolyan... Csak figyelj rá. Mesélt az emlékmegosztásról. Azért nem akarta azt megmutatni, mert az a sejtésem, hogy érzed valamit irántad, de neked nem szabad tudod... Szóval, ha bármit csinál, bármit tesz FIGYELJ MINDEN MOZDULATÁRA! És feleslegesen ne kérdezősködj. Arról az estéről nem nagyon akar beszélni. Azt hiszem ennyi. Csak figyelmeztetni akartalak.

Üdv, Brigitte

Ennyit erről. Igazából fogalmam sincs, hogyan álljak hozzá, úgy értem… Tetszik, komolyan – jó csaj, ráadásul tud reagálni a hülyeségeimre, nem sértődik be, meg semmi -, de nem vagyok szerelmes belé! Cseszekedni meg nem akarok vele. És nem kell bólogatni, hogy persze, persze, mert tényleg nem vagyok szerelmes. Mindegy. Egyelőre szerintem csak figyelek, és megpróbálok úgy viselkedni, mint eddig. De pénteken lerángatom Patricet a faluba, és leiszom magam. Igen, az lesz a legjobb…

2011. 08. 31. Szerda

Ma nem találkoztam azzal a lökött lánnyal, szóval nyugis napom volt. Elintéztem pár céges ügyet, írtam a nagybátyáméknak, és… Asszem ennyi. Üres nap. Viszont elkezdtem „korán” kelni. Szóval már tízkor talpon voltam. Hajnal, de komolyan. Öhm… Mást nem tudok írni. Szóval ennyi.

2011. 08. 30. Kedd

Izé. Meglátogattam azt a lököttet. És enyhén szólva is fura volt. Szóval már alap, hogy meglepte, hogy betoppantam hozzá, pedig beszéltük, hogy nyaggatni fogom. Az egész szitu eléggé fura volt, inkább nem is részletezem túl sokáig, mert akkor a végén még elgondolkozom rajta. Az pedig nem lenne jó… Szóval mára ez össz-vissz ennyi. Kivételesen nincs kedvem szövegelni.